Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Egy hét múlva aztán vissza is térek Besztercebányára, de akkor már olyan állapotban vagyok, hogy alig tudom magam a kocsiban tartani – miután az egész hétvégén lázam volt. Ráadásul a doki, aki operált, most is a műtőben van, és így egy másikhoz kerülök, aki látva az állapotomat, azonnal felvesz, ugyanarra …

Amikor kinyitom a szememet, olyan mintha egy posztmodern darabba csöppentem volna. A színpad közepén egy üvegkalicka, ahonnan időnként nővérek jönnek ki, amint felberreg valamelyik műszer. És valamelyik műszer mindig felberreg, ami már zavar. Aztán persze jön a menetrendszerű lelkifurdalás, hogy nem vagyok eléggé szolidáris a betegtársakkal szemben, akik ugyanolyan súlyos …

Hatvan éve megszülettél, a szüleink öröme lettél. Azóta a család támasza vagy, legyen hát a tied ez és még sok-sok nap! Az idei húsvét kettős ünnep volt, mivel Márti is húsvétvasárnap ünnepelte a hatvanasát. Érdekesség, hogy március 30. hatvan éve is húsvétra esett. Én a fenti rövid versikével köszöntöttem őt. …

A címben jelzett kérdést úgy is feltehetném, hogy mi történt velem 2023-ban, amiért az év utolsó napján az éjfél eljöttével örömmel vettem búcsút az előző évtől, és reménykedve koccintottam, hogy az új év jobb lesz, mint az előző volt? Persze, ez így címnek túl hosszú, és én mégse akartam posztmodern …

Még a kórházban voltam Pozsonyban, amikor unokahúgom online bejelentett a besztercebányai Roosevelt Kórházba. Egy kérdőív kitöltése után jött is a visszajelzés, hogy a rá következő pénteken várnak konzultációra. Ezért kellett – saját felelősségre – elhagynom a kórházat, hogy másnap hajnalban induljunk Besztercebányára. Az utat három óra alatt tettük meg: ez …

A címben szereplő mozgalmas augusztus tulajdonképpen július végén kezdődött, amikor háromfős kis csapatunk (Juci, a segítőm, anyu meg én) felkerekedtünk, hogy eltöltsünk Százdon tíz napot. Teszem rögtön hozzá, hogy hosszas egyeztetés után, mert hol a házat alakították át, hol mi nem tudtunk menni. Csak egy dolog volt biztos, hogy bő …

Reggel kilencre voltunk megbeszélve, hogy a sógorom jön értünk, és elvisz Nyékvárkonyba, a sportpályára, ahol szeptember 9-én a nagypakai Grace egyesület tart nyárbúcsúztatót és sportnapot. Szerencsére az időjárás is úgy gondolja, hogy még inkább nyár van, és ragyogó, napsütéses az idő. Mivel a múltkor az egyesület teljes jogú tagjaivá váltunk, …

Szeptember első napja van, és haladó hagyományaimhoz híven megkezdem a naplóírást. Szintén hagyomány (haladó-e, vagy sem, azt ki-ki döntse el), hogy a szezont egy visszatekintéses sorozattal indítom, melyben beszámolok arról, hogyan telt a nyaram. Hogy rövid legyek: vegyesen… no, de ne fussunk ennyire előre. … Most még ott tartunk, hogy …

V. úr egy szál pelenkában bóklászik a folyosón, és szemmel láthatóan nincs magánál. Mindig másik szobában teszi tiszteletét, úgyhogy Mišo, az éjszakás ápoló állandóan résen van, rohan utána, és vezeti vissza a szobájába. V. úr a mi szobánkba is bejön, és azt kéri, hogy valaki igazítsa meg rajta a pelenkát. …

A. úr ágya rögtön az ajtónál volt. Én a középsőt kapom, az ablak alattin egy öregúr, B. bácsi alszik, akivel hamar megtalálom a közös hangot. B. bácsi haragszik A. úrra, mivel a nappalokat átalussza, de éjszakára mindig felélénkül, és az ágy rácsán zörög. Az első éjszakán ezt én is megtapasztalom, …