Online térben

Mondhatom, nem is olyan egyszerű, ha online térben kell egyetemi oktatóként vagy másféle minőségben tanítani, pedig időnként könnyebbnek tűnhet. Az ember akár pizsamában is odaülhet a képernyő elé, éppen csak pulóvert kell magára húzni. Meg aztán nem kell rohanni a konyhába, ha elaludtunk, kapkodni a reggelivel, százszor elmondani a gyermeknek, hogy igyekezzen, mert nem szeretnék az órámról elkésni azért, mert nem tudja eldönteni, hogy melyik nadrágot vegye fel, pedig előző nap már kiválasztottuk. Nem kell izgulni, hogy nem kerülünk-e dugóba, és beérünk-e idejében, s azon sem kell útközben gondolkodni, hogy nem felejtettünk-e el valamit. Nagyjából ezek azok, amikért kényelmesebben vagy kellemesebben tudunk az online térben dolgozni.
De vannak hátulütői is. Az egyik, hogy folyamatosan ellenőriznünk kell az internetkapcsolatot, és ha nem jól működik, akkor az internetes óra bánja. Másfelől nem mindegy, milyen program segítségével közvetítünk, mert vannak jobb és kevésbé jó minőségűek. Nekem már két olyan számítógépem volt, amelyen kezdetben tudtam úgy oktatni online térben, hogy a prezentációt is be tudtam hozzá kapcsolni, de később külön beállítás nélkül ez már lehetetlen volt. Így a hallgatóknak le kellett tölteniük az egész prezentációt, és meg kellett benne keresniük azt a részt, ahol épp tartottam. Továbbá mivel az egyetemi óráimon jelnyelven folyik az előadás, tolmács is közreműködik, s ilyenkor a képnek élesnek kell lennie, különben akadozik az egész. Ha meg akadozik, akkor gyakran meg kell állni és elismételni a mondottakat. Ahhoz pedig végképp hozzá kellett szoknom, hogy gyakorlati videókat nem tudok mutatni. Azokat a hallgatóknak másik portálon kell megnézniük, s ilyenkor az elemzésüknek gyakorlatilag lőttek, ugyanis nem lehet úgy elemezni videót, hogy mindenki a maga gépén nézi, mert közben időnként meg kellene állítani – mindenkinek. Legfőképpen pedig az zavaró, hogy személyes kapcsolat hiányában a hallgatók is visszafogottabbak.

Teljesen elszokunk a közös vitától, párbeszédtől. Az oktató még azt sem tudhatja, hogy a hallgató ott ül-e a számítógép előtt vagy, mondjuk, a cipőjét pucolja közben. És mindennek a tetőfoka, amikor egyszerre csak nincs áram, s ott ülök a szobában a sötétben – egyedül.

Hefty Angéla