Carissimi jótékonysági alap
Ma lesz a klubban az ünnepség, amelynek során felköszöntik azokat a tagokat, akiknek az elmúlt félévben volt a születés- vagy névnapjuk. Most anyu lesz a szakács, ezért aztán reggeltől a klubban főzi a pörköltet.
Kettesben maradunk apuval, aki azonban egész délelőtt a várost rója, hogy elhozza a szerelőtől a két notebookot, amelyeket hazaviszünk. Holnap ugyanis megyünk haza, Százdra.
Én pedig arra használom fel, hogy magam vagyok a lakásban, hogy feldolgozom a könyvtáras sorozat következő részét, amely majd a portálon fog megjelenni. Meglepően sikeres a sorozat. Az olvasók szeretik, a könyvtárosok pedig örülnek neki, hogy figyelnek a munkájukra. Tulajdonképpen ezért is született meg az ötlet, hogy ne én írjak borzasztó okosságokat, hanem ők beszéljenek a munkájukról, nehézségeikről, ötleteikről. Ők ugyanis nálam sokkal, de sokkal autentikusabbak.
***
Délután eljött Erzsi néni, és apuval segítettek átülni az elektromos kocsiba. Meleg nap volt, és mi kint maradtunk az árnyas udvaron, ahol megterített asztalok várták azokat, akik hozzánk hasonlóan kint akartak maradni. Ott főtt a pörkölt is.
A zenész viszont bent játszott, így erről lemaradtunk. Cserében azonban legalább beszélgetni tudtunk. Valamit valamiért. Én amúgy is többre értékelek egy jó beszélgetést, mint egy jó bulit, ahol úgyis inkább csak szemlélő vagyok, mint résztvevő. Igaz, jobbára most is hallgatok… De hát erről már írtam.
Mindenki ismer mindenkit, ezért aztán hamar beindul a csevej, apu pedig a magával hozott házipálinkából töltöget a társaságnak.
Sanyi, a fényképész is velünk ül, aki időnként kattintgat. Lencsevégre kerülnek a szakácsnők is, akik a finom pörköltet megfőzték, amihez rétes is jut.
Persze most is vannak hiányzók, akiknek a távolléte nemcsak nekem tűnik fel. Van, aki igazoltan van távol, mások nem.
Lassan azonban eltelik a nap, és mi indulunk haza. Ez is egy jó nap volt.
Sztakó Zsolt