Anomáliák

Az elmúlt hetekben több családi ünnepségen is részt vettem, amelyet vendéglőben tartottak, és számomra ezeknek az ünnepségnek a szomorú tanulsága, hogy a vidékünkön még mennyire nincs megoldva az akadálymentesítés. Gyanítom, ha Somorján ez a helyzet, akkor az ország más részein se lehet jobb, sőt – tekintetbe véve azt a tényt, hogy Pozsony és környéke mégiscsak Szlovákia leggazdagabb régiója, és hát Ausztria is csak pár lépésre van, ahonnan átszivároghatna ide is az a szemlélet, amely ott már elfogadott – csak rosszabb.
Vagy ez nem ilyen direkt?
Szóval, visszatérve a mondókám elejére, az még a legkevesebb, hogy mind a két helyre csak a hátsó bejáraton át tudtam bekerülni, de még így is le kellett küzdeni egy lépcsőt, ami segítség nélkül nem sikerült volna. És mikor végre bekerülsz a helyiségbe, azzal a problémával találod szembe magad, hogy az asztalhoz alig férsz hozzá a kerekesszékeddel.
Az ünnepség egyébként jól sikerült, a társaság is jó, a személyzet is készséges, igazán, nem ők tehetnek róla, hogy az étterem nincs felkészülve a kerekesszékes vendégek fogadására (vajon a tulajdonosoknak nem hiányzik az így kieső bevétel? Csak egyszer kellene megcsinálni, hogy aztán hozza a pénzt… Ezt azonban, úgy látszik, nem tanítják a vállalkozóképzőben, mert ez már haladó szint.) Aztán mikor rád tör a szükség, akkor derül ki, hogy az ajtókeret túlságosan szűk ahhoz, hogy bejuss rajta.
Hát, ezek az én tapasztalataim a somorjai vendéglátóiparral kapcsolatban.
                                                                                                                                         Sztakó Zsolt