Gyulladás

Egy hét múlva aztán vissza is térek Besztercebányára, de akkor már olyan állapotban vagyok, hogy alig tudom magam a kocsiban tartani – miután az egész hétvégén lázam volt. Ráadásul a doki, aki operált, most is a műtőben van, és így egy másikhoz kerülök, aki látva az állapotomat, azonnal felvesz, ugyanarra az osztályra ahonnan egy hete elbocsátottak.
Még szerencse, hogy otthon anyu tegnap este úgy csomagolta be a holminkat, hogy számított rá, hogy itt kell maradnunk.
…
A vizsgálat megállapítja, hogy gyulladás van a szervezetemben, nagyon magas a véremben a CRP-szint: 200 a megengedett 8 helyett.
Aznap délután még egy CT várt rám, ám a karomban a véna eldurrant, amitől a jobb kezem földagadt, mint egy cipó. Sebaj, este megismételték a vizsgálatot – de az orvosok ettől se lettek okosabbak, hogy mi okozza a gyulladást.
Pedig volt úgy, hogy nyolc orvos állta körül az ágyamat, és találgatták, hogy mi lehet a kiváltó ok, ami a gyulladást okozza.
Mindenesetre kétfajta antibiotikumot is kapok, és az értékek szépen mennek le, úgyhogy nyolc nap után elhagyhattuk a kórházat.
…
Kedden jöttem haza, de a gyulladás csütörtökön még a remélhetőleg utolsó utóvéd harcát vívja egy 38 fokos láz formájában, amivel alaposan ránk ijesztett, de szerencsére a láz, ahogy jött, úgy el is múlt – komoly következmény nélkül.
Mióta megműtöttek, azóta szinte lehetetlen vénát találni a karomban, úgyhogy a rendelőben is két nővérke próbálkozik azzal, hogy „véremet vegyék”, míg végül másfél óra után siker koronázza az erőfeszítéseiket.
Halleluja!
És az értékek is kitűnőek… Duplán halleluja!
Úgyhogy hétfőn egy kicsit nyugodtabban tesszük meg – ki tudja, hányadik alkalommal – a Somorja–Besztercebánya útvonalat. Az eredmények, úgy látszik, még a dokit is jobb kedvre derítik, mert még egy viccet is megereszt: azt mondja, hogy a vérem még az övénél is jobb. Azzal bocsát el, hogy augusztusban egy újabb ultrahangos kivizsgálás lesz esedékes, ha addig semmi se jön közbe.
Addig is szorítsatok!