Visszatekintés a nyárra 3

Cserba-találkozó

Annak a százdi tíz napnak volt egy másik apropója is a könyvbemutató mellett, amelyről a múlt alkalommal írtam. Ehhez azonban vissza kell mennünk a tavalyi halottak napjáig, amikor is anyu ellátogatott Cserba nagyszülei sírjához – és azt siralmas állapotban találta! Olyannyira, hogy rögtön elhatározta, hogy ez nem maradhat így.
Hosszas szervezés következett – ennek a terhe főként a nővéremre hárult –, de a végén megújult a Cserba nagyszülők sírja! Ekkor jött az újabb ötlet, hogy akkor már rendeljünk szentmisét értük, amelyre sok Cserba utód is eljött. Ha pedig már ilyen szépen összejöttünk, miért ne rendezhetnénk meg az újabb Cserba-találkozót?
…
Ez volt tehát az előzménye annak az augusztus 24-ének, amikor összegyűlt a Cserba rokonság. Merthogy volt ott Sztakó, Tatár, Deméndi, Lengyel, Szabó, Czibolya, Pásztor. Egyazon törzsnek a különböző ágai.
Az első Cserba-találkozó Szentendrén volt 2010-ben, a második rá két évre Felső-Szemeréden… és azóta semmi. Tizenkét év után jöttünk újra össze a százdi kultúrházban. Jó volt látni egymást – és most nem írom azt, hogy „újra”, mert a jelenlévők többségét most láttam először, vagy csak a Facebookon követem. Mert manapság mindenhova rohanunk, csak éppen a legfontosabbról feledkezünk meg, ami egykor az alap volt. Emlékszem, hogy anno a szűkebb és tágabb család tagjai minden alkalmat megragadtak, hogy együtt legyenek. Gyakran még a gyerekek is a rokonoknál nyaraltak. És én így lettem gazdagabb megannyi szép emlékkel. Aztán együtt töltünk pár órát, ilyen alkalmakkor egymásra találnak rég nem látott családtagok. Te hányadíziglen vagy unokatestvér? Apáról vagy anyáról?
Régi történeteket elevenítünk fel, amelyek másoknak semmit se mondanak, de nekünk a személyes történetünkhöz tartoznak. Családfákat készítünk, és kutatjuk az ük-ük- ükszülőket. Ilyenkor jövünk rá, hogy a családi összetartozás mennyire jó, és fogadkozunk, hogy jövőre veletek ugyanígy!
Jövőre veletek ugyanígy?