Pillanatképek – a légi kaland folytatódik

V. úr egy szál pelenkában bóklászik a folyosón, és szemmel láthatóan nincs magánál. Mindig másik szobában teszi tiszteletét, úgyhogy Mišo, az éjszakás ápoló állandóan résen van, rohan utána, és vezeti vissza a szobájába. V. úr a mi szobánkba is bejön, és azt kéri, hogy valaki igazítsa meg rajta a pelenkát. Végül D. úr vállalkozik a feladatra, és V. úr elégedetten távozik.
…
Az első éjszakámon hajnali ötkor keltenek. Az éjszakás nővér azonban a harmadik próbálkozásra se tud vért venni. Látom rajta, hogy ez már neki is kínos, szinte elnézést kér a tekintetével. Végül már nem is számolom, hányadik próbálkozásra telik meg a kis fiola.
…
A szomszéd szobában két nő lakik. Pontosabban csak az ő hangjukat hallom, mert állandóan vitatkoznak. Most éppen a csíksomlyói búcsú közvetítése a vita tárgya, mert egyikük ragaszkodik hozzá, hogy várják meg a papi áldást is a mise végén.
…
A nap legnagyobb részét a laptop előtt töltöm, és írok. Úgy döntöttem, ezt a három hetet legalább arra felhasználom, hogy a kézirattal haladjak. Van egy vállalásom is: ahány napja vagyok Légen, annyi sort írok. Az én tempómmal ez a tizenötödik naphoz érve vált igazán húzóssá, de sikerült tartanom a normát… Sőt, egy kicsit még túl is teljesítem.
…
Ez a légi kaland (se) volt igazán jó arra, amire valójában szántuk – tudniillik, hogy intenzív rehabilitációs kezeléseket kapjak. Egy nem várt pozitív hozama mégis volt ennek a háromhetes ott-tartózkodásnak. Mégpedig az, hogy se ott, se azóta nem voltam rosszul. Pedig azelőtt átlag hetente voltak epegörcseim. Pedig Légen nem is voltam olyan szigorú diétán, mint otthon – mégse voltak epebántalmaim.
Szóval csak azért is fejezzük be ezt a beszámolót optimistán!
Sztakó Zsolt