Köszönet

Egy temetés mindig torokszorító esemény. A veszteség mindig űrt hagy maga után. Duray Miklós távozása a felvidéki magyarok vesztesége.

Duray Miklós ikonikus megtestesítője volt a szlovákiai magyarok érdekérvényesítésének. Halála után is a család Miklós krédóját, a jóra való törekvést követte, amikor úgy döntött, hogy a koszorúrengeteget kiváltva és helyettesítve – a Carissimit támogatja, s rajta keresztül azokat a családokat, melyek beteg vagy fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek. A segítségre, a támogatásra itt fokozottan szükség van, hisz az esetek nagy százalékában egykeresős családokról van szó, vagy ami talán még gyakoribb, a segélyből élő, gyermekét egyedül nevelő édesanyáról. (A huszonnégy órás szolgálat gyakran nem teszi lehetővé a munkavállalást sem.) A mindennapi szükségleteken túl a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógykezelés, rehabilitáció mind-mind plusztételekkel terhelik a családi költségvetést.

„Ezeket az embereket a társadalom nem támogatja, mintha nem is léteznének” – mondta Hahnné Duray Éva, Miklós nővére.
A Carissimi kuratóriuma szívből köszöni az adományokat, melyek a Szövetség a Közös Célokért segítségével kerültek a mi kezelésünkbe, vagy melyeket egyenesen a Carissimi számlájára küldtek.
Mint idáig mindig, ezután is az adott lehetőségekhez mérten vállalt feladatunknak tekintjük, hogy segítsünk ott, ahol erre a legnagyobb szükség van, hisz „segíteni kiváltság”.
Bauer Edit, a Carissimi kuratóriumának elnöke

Jandura Péter felvételei