Adventi történet: Gyurika

Gyurikáról már a kórházban lemondott az anyja, és egyből a lelencbe került. Marika néni elmagyarázta neki, hogy azért lelenc, mert itt lelt gyerekek vannak, akik otthon nem kellettek, de valaki meglelte és idehozta őket. Szerette Marika nénit, mert olyan jó anyaillata volt, és ha hozzábújt, beszippantotta. Tulajdonképpen nem is tudta, hogy milyen az az anyaillat, csak Gergő, aki ismerte az anyukáját, ő mondta, hogy Marika néninek milyen jó anyaillata van. Azóta tudta, hogy milyen az anyaillat.

Őt sose akarták örökbe fogadni, mert már a legelején látszott, hogy olyan furcsa. A többi gyerek jobban el tudta magát adni a reménybeli örökbefogadó szülőknél. A nevelőszülők is hamar megszabadultak tőle, mert kezelhetetlen volt. Ha kitört rajta a dühroham, olyankor tört-zúzott mindent, ami a keze ügyébe került. Úgyhogy egy idő után nem is próbálkoztak nevelőszülőkkel.

Tizennyolc éves korában az utcára tették, és azóta, több mint húsz éve az utcán élt. Kegyetlen világ volt ez. Őt is nemegyszer kihasználták, megalázták, volt úgy, hogy meg is verték, de az őrangyala mindig küldött valakit, aki a pártfogásába vette. Merthogy őrangyala mindenkinek van, ezt az a pap bácsi mondta, aki egyszer negyven fokos lázzal szedte fel az utcán. Hazavitte, megfürdette, és orvost hívott hozzá. Ő mondta, hogy őt is az őrangyala küldte, hogy mentse meg.

Fél évig maradt a pap bácsinál… Életének az volt a legszebb fél éve. A pap bácsi aztán covidban meghalt. Reggel bevitték a kórházba, este már halott volt. Ezután Gyurika újra az utcára került.
Karácsony este volt, amikor a Jézuska megszületett. Szerette a decembert, mert ilyenkor a város olyan szépen ki van világítva, hogy káprázik tőle a szeme. Annyi ilyenkor a látnivaló, hogy egész lehet bámészkodni, vagy elvegyülni a tömegben… habár azt nem szerette, mert a jól öltözöttek kinézték maguk közül.
…

Így szakadt rá a hideg éjszaka, és neki nem volt szállása, ahol eltölthetné az éjszakát. Nem volt törzshelye, ahol az éjszakákat átvészelhette. A jó helyekről elkergették, és neki maradt a huzatos utcasarok vagy ahol épp meghúzhatta magát. Most azonban felfedezett egy Betlehemet a téren, ami pár napja még nem volt ott. Közelebb ment, hogy jobban megnézze. A szamár, a bárányok, két ökör és a pásztorok állták körül a jászolt. Mária gyöngéd, anyai szeretettel nézte Jézuskát. Gyurika gondolt egyet: átmászott a kerítésen, és befészkelte magát a jászolba, Jézuska mellé. Érezte, ahogy az állatok a leheletükkel melegítik.

Másnap hajnalban a korán kelők így fedezték fel a jászolban alvó Gyurikát. Boldog mosoly ült arcán, még a nyála is kicsordult a szája szélén.

Sztakó Zsolt