Visszatekintés a nyárra – az utcazenész

 Az öregúr április elején jelent meg a parkban, a jó idővel egyszerre érkezett. Onnan kezdve viszont jellegzetes sárga autóját hetente kétszer leállította a park szélén, kipakolta a felszerelését, és a Szentháromság-szobornál elektromos hegedűjén játszani kezdett playbackkel. A repertoárja széles volt, komolyzenétől a legújabb popszámokig mindent játszott.
A zene hamar odacsábítja az embereket (már azokon kívül, akik egész nap a parkban lebzselnek), és ők hamarosan elfoglalják a környező padokat. Anyu Zsuzsával a beton virágtartó szélén ülnek, és onnan figyelik az öregúr játékát, akiről kiderül, hogy Zsuzsa osztálytársa volt. Csatlakozik hozzájuk Márta, aki viszont elmondja, hogy az öregúr ötven évvel ezelőtt a bátyjával játszott egy zenekarban. Merthogy megtudom azt is, hogy az öregúr egy híres somorjai zenészcsalád sarja, aki évtizedekig volt a Győri Filharmonikusok tagja. Az ő bátyja volt a híres karmester, aki zenekarának az élén a karácsonyi koncerteket adta, amíg a covid áldozata nem lett.
…
A gyerekek a szülőktől kunyerált pénzt dobálják a földre helyezett perselybe. Időnként felnőttek is odamennek hozzá, pénzt dobnak a perselybe, és mennek tovább. Az öregúr mindenkinek megköszöni az adományát. Van, akivel szóba is elegyedik. Főként az idősebb korosztály képviselői állnak meg egy kis kvaterkázásra.
A legforróbb nyári hónapokban, amikor még délután négykor is hőség van, áttért a szombat délelőttökre. Ilyenkor a piacról jöttükben az embereket megállítják az ismerős dallamok, és egy kis időre igazi közösségi élménnyé válik ez a rögtönzött koncert. Én pedig azt játszom, hogy megpróbálom kitalálni, hogy mit játszik az öregúr. Gondolatban vállon veregetem magam, mert a dallamok kilencven százalékára azért sikerül ráismernem.
Ravel Bolerójának a vibrálását például a húrok pengetésével adja vissza.
Sztakó Zsolt