Nehéz születésnap

Április 4-e van, és a születésnapom – immár 55 éve, ami azt jelenti, hogy 55 évvel ezelőtt ezen a napon születtem. Ez az április 4-e mégis kilóg az átlagos születésnapok közül, mivel délelőtt lázgörcseim vannak. Olyan erősek, hogy még a kocsiból is kiesek, és anyu úgy talál rám az asztal alatt fekve, mikor hazajön a boltból.
Na, szóval, nem sok ilyen születésnapra emlékszem az 55-ből – egyre se. Ezért írtam a bevezetőben azt, amit írtam.

A sógor 10 perccel a riadóztatás után itt is volt, miután anyu lábon kihordott egy infarktust, és az ágyba dugnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól vagyok, mert nem… A lázmérő 40 fokot mutat. A napot jórészt ágyban töltöm, ezért még az ismerősök gratulációit se tudom megköszönni, akik a közösségi portálon köszöntenek fel.

Másnap irány a gasztrodoki, aki megállapítja, hogy megint az epevezeték gyulladt be – attól van lázam, és attól vagyok gyenge, mint a harmadnapja agyoncsapott légy.

A doki elrendeli a vérvételt is. Amilyen körülményes volt régen, most olyan ügyesen átesek rajta. Nincs pánikolás a tűtől, és már a vér látványát is megszoktam. Csak ez a várakozás, ezt rühellem az egészben.
…
Húsvét alkalmából összegyűlik a család. Már én is jobban vagyok. A harmadik adag antibiotikum, amelyet most szedek, és a szigorú diéta megteszi a magáét. Már nem ugrál a testhőmérsékletem sem, ami hol lezuhan, hogy a körmeim kékülnek, pillanatokon belül pedig 40 fokos lázam van.

A főmenü bárányhús, melyet a sógor szerzett valahonnan, és én is megehetem. Mindenki dicséri, hogy milyen fantasztikus, de az erős gyógyszer miatt én nem érzek ízeket, csak a számban a keserű ízt.

A húsvét a család legkisebb tagjáról, Gréta lányáról, Sáráról szólt, akit mindenki körülugrál. Ezen a hosszú hétvégén tőle hangos a ház, neki kell a középpontban lennie, valakinek mindig vele kell foglalkoznia. Most is kint vannak az udvaron, és a tojásokat keresi, amiket a nyuszi hozott, anyu pedig segít neki.

Így telik el a húsvét, és már a nehéz születésnap is csak egy rossz emlék…

Sztakó Zsolt