Belső tenger

November 17-e 2011 óta a koraszülöttek világnapja. Ilyenkor lila színbe öltözik a világ. Az emberek a szülőkre, orvosokra, ápolókra gondolnak, a szervezők a koraszülöttek életéért vívott küzdelemre hívják fel a figyelmet, és azt a hitet szeretnék erősíteni, hogy ma már a koraszülött babákból is lehetnek egészséges felnőttek.

Kováts Laura Rozália – 32 hetesen 1350 grammal, 41 centiméteresen született – ragaszkodott hozzá, hogy ezen a napon legyen a Belső tenger – Rozi igaz története című könyvének budapesti bemutatója. Az eseményre a Carissimi is meghívót kapott.

A szerző 21 éves okos, szép, fiatal hölgy. Mivel az osztályában két Laura volt, a Rozi nevet választotta magának. Elmeséli, hogy pár évvel ezelőtt tudta meg, hogy minden tizedik gyermek koraszülött. Az orvosi fogalom, amellyel sokat foglalkozik a könyvében, a sönt: ez egy csőrendszer, amelyet a fejébe ültettek az agy-gerincvelői folyadék túlnyomásának megszüntetésére. Véleménye szerint minden koraszülött babának, akárhol jön is a világra, egyforma eséllyel kellene segíteni. Könyvét szülőknek, orvosoknak, ápolóknak, szerető pedagógusoknak írta, mert a fejlesztés minél korábban történik, annál hatékonyabb, s ők azok, akik ezeknek a babáknak minden lépését követik és segítik.

A könyv nagyon személyes történet. Rozi határozott, elszánt, kizökkenthetetlen fiatal lány, aki szerint a kiszolgáltatott helyzetben levő ember nem szokott elszánt lenni, de nem kell feltétlenül nyuszinak lennie. Nem hiszi, hogy valamit ne lehetne elmondani. Őt is bántották, sokszor csúfolták. S mert a szülők is kiszolgáltatottak, nem akarnak mást megbántani, félnek, féltik a gyereküket, ezért sokszor nem akarnak megszólalni. Az őszinteség és a kegyetlenség között azonban nagyon vékony a határvonal.

Nem szeretett írni, mert nehéz volt számára a kézírás. De Rózsika, a gépírástanár megtanította gépen írni külön ilyen esetre tervezett billentyűk segítségével. Nem ment könnyen, rengeteg gyakorlás kellett hozzá, de Rozi maximalista, és megtanulta, mert ha nem volna az, akkor nem tudná elérni, amit akar. Mély barátság lett a kis harcok megvívása után közte és Rózsika néni között. Két év alatt tanult meg tíz ujjal írni.

Elárulja, hogy kórházfüggő, mert a kórházban biztonságban érzi magát: otthon nincs sem CT, sem MRI. A kórház olyan közeg, amelyet meg lehet szokni, kellemesen is tudja magát érezni benne. Arra a kérdésre, hogy milyen a viszonya az agyával, azt válaszolta: kiegyensúlyozott. Szüksége van önkontrollra. A verbalitás az erőssége. A család, segítők, barátok, az elismerések, sikerek adnak erőt, emelik az energiaszintet. A létezésnek is van energiája. A pozitív élmények, érzések szerzik a legnagyobb örömöt neki. És Rozinak még sok feladata, célja van.

A könyv végén szövegértésben akadályozott olvasók számára úgynevezett KÉK- (könnyen érthető kommunikáció) összefoglaló található, hogy ők is élvezni tudják Rozi életigenlő történetét.
A könyvbemutatón nagyon sok érdeklődő jelent meg, és mindenki a szerző derűt, pozitív erőt sugárzó lényének élményével távozhatott.

Hritz Júlia

Kováts Laura Rozália: Belső tenger – Rozi igaz története. Partvonal Könyvkiadó, 2021.