Családi krónika 4

És felvirradt az a szombati nap, amiért eredetileg két héttel ezelőtt Százdra jöttünk. Igen, a falu első írásos említésének 760. évfordulója, amelyet egész héten büszkén hirdetett a falu legforgalmasabb pontján, a házunkkal szembeni kerítésen kifeszített transzparens.

A nap hivatalos eseményeiről már beszámoltam az egyik hetilapunkban, aki akarja, ott elolvashatja, most inkább a személyes érzéseimet osztanám meg veletek.

A meghívó úgy szólt, hogy apu posztumusz megkapja a falu díját, a faluért végzett sok évtizedes tevékenységéért.

Kezdjük azonban az elején!

Szóval eredetileg úgy volt, hogy a templom újraszentelése lesz a nap fő attrakciója, ám Covidka most is megkavarta a szilvalekvárt, és bemutatott az embereknek. Tervezgettek, barátocskáim? Ezt nektek! Hogy ne legyetek túl önhittek, én majd az orrotokra koppintok, és megy minden a lecsóba.

Délután volt a kiállítás megnyitója, ahol apu fényképei voltak láthatók, amelyek a falu elmúlt évtizedeiből örökítettek meg pillanatokat. Volt itt kútásás kalákában, idénymunkások a szövetkezetben, szüreti felvonulás, elsőáldozás, fiatalok néznek bizakodón a kamerába és a jövőbe. Ismeretlen arcok, csak egy vonás árulja el, hogy az arc tulajdonosa most is a faluban él, vagy egykor élt. Anyu hetekig válogatta a képeket, amíg összeállt az anyag.

Este a focipályán zárult a nap, ahol a falusiak bemutathatták, hogy így mulat egy magyar úr! Az ereszdelahajam éjfélig tartott, de mi nem vártuk meg a végét. A patak túlsó partjáról azonban így is tisztán hallatszott a szobámban a zene.

Sztakó Zsolt