Korzó

Júniusi vasárnap délután a Pomlén. Sok somorjai lakos vasárnap délutáni programja sétálni a Pomléi úton: az árnyas sétányon beülni egy fagyira Juszufhoz, vagy csak úgy, az úton végig elhelyezett padok valamelyikén fogyasztani el a nyalánkságot. Ez a kép eszembe juttatja Krúdy, Kosztolányi leírásait, amikor arról írnak, hogy a polgárság vasárnaponként vagy ünnepek alkalmával kivonult a Duna-partra korzózni, társadalmi életet élni. A fiatalok ilyenkor flörtöltek egymással, amíg az öregek jóindulatúan félrenéztek. Szerelmek szövődtek, házasságok mentek tönkre.
Szóval ennek a képnek a huszonegyedik századi változatát látom most itt, a Pomlén. Huszonegyedik századi, mert konflis helyett mindenféle motormeghajtású járművet látok, autótól az elektromos rollerig.
Azt nem tudom, hogy szerelmek szövődnek-e, pláne, hogy házasságok mennek-e tönkre. Habár sok fiatal párt látok kézen fogva sétálni.
Bevallom, mindig megnyugtat és örülök, amikor ilyen képeket látok, mert ez azt jelenti, hogy bármennyire idegbajos társadalomban élünk is, mégis képesek vagyunk normális közösségként működni.
A szüleim, félig komolyan, félig viccesen, szokták mondogatni, hogy ebben a városban kétfajta vállalkozást érdemes indítani. Patikát és kávézót.
Ez egyrészt szomorú, mert azt jelenti, hogy elöregedő társadalomban élünk, amelyet a gyógyszergyárak szó szerint intravénás infúzión tartanak, másrészt viszont vigasztaló, hogy a polgári létnek legalább ez az eleme még működik.
Szóval ez is egy életkép 2019. június 8-án, Somorján.
                                                                        Sztakó Zsolt