Színházban

Csütörtökön színházban voltunk, és nagyon jól szórakoztunk. Mint mindig, amikor havonta egyszer a somorjai vmk-ban színházi előadás van, akarom még hozzátenni, de az a helyzet, hogy a szüleim nem olyan színházi fanok, mint amilyen én vagyok. Ők bizony megfintorogják, ha nem a kedvük szerint való előadás van.
Velem ellentétben, aki színházi mindenevő vagyok. Tőlem aztán jöhet minden: operett, dráma, vígjáték, klasszikus, modern, amatőr, hivatásos.
Párszor már leírtam, hogy ha valamiért szeretek Somorján élni, az a város gazdag kulturális élete. Amíg a százdi kultúrház zsebkendőnyi színpadára csak minden szökőévben jutott el valamilyen színjátszó csoport, addig a somorjai vmk színháztermében minden hónapban kiváló színészek játékát élvezhetem.
Öt éve, mióta Somorján élünk, minden év szeptemberében megváltjuk az éves bérletet. És bizony sok szép élményben volt már eddig is részem. Mint említettem volt, színházi mindenevő vagyok. Sokszor filóztam már el azon, mitől is van ez. Mi az, ami minden alkalommal magába szippant? Végül azt hiszem, rátaláltam a válaszra, hogy mi varázsol el minden alkalommal.
Az az interakció, amely a színész és a közönség között kialakul egy-egy előadáson. Amit se a tévé, se a film nem adhat meg. Az élmény, hogy szó szerint együtt lélegezhetsz a színpadon levőkkel. És ha ez megtörténik, létrejön a varázslat!
Beszámolókat is azért kezdtem el írni az előadásokról, hogy így is reklámot csináljak ezeknek a színházi estéknek. Talán nem elbizakodottság a részemről, ha azt gondolom, hogy ezeknek a beszámolóknak is részük van benne, hogy egyre többen vagyunk a nézőtéren.
Mikor öt évvel ezelőtt elkezdtem járni az előadásokra, még csak az én kocsim állt a bejárat melletti folyosón. Ebben az évben azonban már társaim is vannak. Egy kedves, idős hölgy és egy fiatalember.
                                            Sztakó Zsolt