Életem történetei – a könyv

Januárban már írtam most készülő könyvemről, amely a keresztségben az Életem történetei címet kapta. A könyv azokon a történeteken alapszik, amelyeket a Jegyzetek a Morda aljáról című sorozatban írtam meg a Felvidék.ma hírportálon, és a Százdon töltött gyerekkorról, a rejtélyes kór kezdeteiről s írói eszmélésemről számolok be.
Pogány Erzsivel már akkor beszéltünk róla, hogy egyszer kötetben is meg kellene jelentetni a jegyzeteket. Erzsi, sajnos, már nem érhette meg, hogy a könyv megszülessen, ezért aztán úgy döntöttem, hogy a kötetet az ő emlékének ajánlom.
A kötetben egyébként régi írások mellett újak is helyet kapnak – így váltakozik a múlt idő és a jelen idő, sztorizós fejezetek az esszékkel, míg végül a második részben, amelynek a címe Somorja, összeér a két szál.
Sokat gondolkoztam, hogy mit válaszoljak azoknak, akik megkérdezik, hogy mi a kötet műfaja. Kézenfekvő volna azt mondani, hogy ez egy önéletrajz. Csakhogy ami kézenfekvő, még nem feltétlenül igaz. Merthogy ez a könyv… használati utasítás.
Igen, ugyanolyan használati utasítás, mint amit az üzletben kapunk, ha mosógépet veszünk. Csakhogy ez a használati utasítás hozzám szól.
Arra gondoltam, hogy ha egy gép mellé jár a használati utasítás, akkor az emberekhez miért nincs? Elvégre mi bonyolultabbak vagyunk a legbonyolultabb gépnél is.
…
Eddig készen is volnánk. Mármint a kézirat többé-kevésbé elkészült. Hátravan azonban a legnehezebb feladat: a kéziratból könyvet varázsolni és azt eljuttatni az olvasók kezébe. Mindehhez pedig az anyagi fedezetet előteremteni, ami egy ilyen élhetetlen szépléleknek a legnehezebb feladat.
Itt tart most ez a projekt. Ígérem, hogy a jövőben is minden lépésről beszámolok majd.
Addig is szorítsanak!
                                            Sztakó Zsolt