Szenteste Úszoron

Anyu Mártival úgy beszélte meg, hogy kettő és három között megyünk ki Úszorra, hogy immár hagyományosan ott töltsük a Szentestét. Azért, hogy apu ne kényszerüljön rá az absztinenciára, a nővérem azt is magára vállalta, hogy ezen a napon ő lesz a sofőr.

A tavalyi Szentestén a nagyobbik lányának, Melindának a kisfia, Alesso volt a főszereplő, a rajongás tárgya. Januárban viszont megszületett a második unokája, Sára, így most ő volt a középpontban. Sára tudatában is volt ennek, és úgy uralkodott, mint valami kis hercegnő. Megkövetelte a figyelmet, mert ha nem, akkor bizony eltört a mécses.

Mikor mi megérkeztünk, akkor is volt egy kis sírás-rívás, míg csak meg nem barátkoztunk. A sírásra görbült ajkak azonban hamar mosolyra húzódtak, amint Sára kisasszony konstatálta, hogy mindenki vele foglalkozik.

Alesso ezt a Karácsonyt Szicílián töltötte az olasz nagyszülőknél. Messengeren jelentkeztek be. Kicsit aggódtunk, mert azt olvastuk, hogy az Etna kitörése miatt földrengés volt a környéken, de Melinda  megnyugtatott, hogy csak a karácsonyfa mozgott.

Vacsora után következett az ajándékok kibontása. Tőlünk állathangos könyveket kapott Sára, és ez érdekelte őt a legjobban, mert az este folyamán félpercenként hangzott fel bagolyhuhogás, rókaugatás vagy madárcsicsergés. Előkerült aztán a fa alól olyan ajándék is, amihez most még túl kicsi volt, és jelenlegi állás szerint az apukáját még jobban érdekelte, mint őt.

A legszebb emlékek közé raktározom el ezt az estét, és az érzések még sokáig kavarognak bennem az ágyban is. Anyuék még elmennek az éjféli misére, de én csak akkor tudok elaludni, mikor visszajönnek.

Sztakó Zsolt