Carissimi jótékonysági alap
A hangulat tíz körül pörgött fel, amikor megérkeztek a százdi citerások. Meglepetés volt ez Erikának, a mennyasszonynak, amelyet az unokatestvére és annak barátja szervezett meg. Én éppen kint voltam anyuval felfrissülni, mivel bent még ezen a késői órán is hőség volt – kint Erika néptáncos barátnői gyakorolták a koreográfiát, amellyel meg akarják lepni az ifjú párt. Ekkor csendült fel elöl az ének, és hirnök jő lihegve – jó, nem is –, hogy itt vannak a százdiak.
Somorjáról reggel kilenc óra körül indultunk el. Sógorom, Tibi volt a sofőr, mivel apu az állapota miatt nem bírta volna végigvezetni az utat. A nővéremék majd Úszorról indulnak utánunk, mivel a két csöppség utaztatása egy kis szervezést igényel. Az út eseménytelenül telik a szombat délelőtti forgalomban, habár Nyitránál belefutunk egy útjavításba, és húsz percig csak araszolunk.
Otthon már Timiék várnak bennünket, akik Dabasról előbb értek Százdra. Azonban nincs sok idő, mert készülődni kell, hiszen négy órára az ipolyszakállosi templomban kell lennünk.
Ipolyszakállos nincsen messze Százdtól, még ha Magasmajtényt közbeiktatjuk is, ahol délután volt előadásuk a citerásoknak. Mint mindig, most is jó volt ismerős arcokkal találkozni: Laci, Kati, Vili, Dóra… Hirtelen csak pár név jut eszembe. A minap már használtam ezt a szót, de most se használhatok más jelzőt, mint hogy fergeteges buli alakult ki a buliban. Ebbe még a zenészek is bekapcsolódtak, és fantasztikus örömzenélésbe torkollott az egész.
Közben persze a százdiakkal is váltottunk pár szót. Ha már úgyis villámlátogatás lett ebből a kiruccanásból, legalább így szippantsunk az otthoni levegőből.
A templomnál Jani, Timi férje vett a pártfogásába. Ő lett az ideiglenesen megbízott asszisztensem, a feladatot teljes megelégedésemre látta el.
Az ipolyszakállosi templomban most voltam életemben először, és így a szertartásból kevés ragadt meg bennem. Inkább a templom belső terét rögzítette az agyam. Már amennyit az oldalhajóból láttam.
Habár eredetileg úgy volt, hogy már tíz körül eljövünk, a hangulat miatt mégis csak jóval éjfél után szedelőzködtünk, a nővéremékkel együtt. Apu, aki nem jött el az esküvőre, akkor már aludt.
Sztakó Zsolt