Hogyan születik az író?

Az olvasás után megpróbálkozom az írással is, ahogyan a többiektől látom. Arra gondolok, hogy milyen jó lesz az, ha mindazt leírom, ami a fejemben van, mivelhogy a beszédem érthetetlen, csak artikulálatlan hangokat tudok kiadni, amelyek nagy nehezen összeállnak szótagokká.Az olvasás után megpróbálkozom az írással is, ahogyan a többiektől látom. Arra gondolok, hogy milyen jó lesz az, ha mindazt leírom, ami a fejemben van, mivelhogy a beszédem érthetetlen, csak artikulálatlan hangokat tudok kiadni, amelyek nagy nehezen összeállnak szótagokká.Egyedül anyuval tudom magamat megértetni, vele is csak azért, mert ő „olvas a gondolataimban”.Kezdetben csak nyomtatott betűkkel írok, de az első időben így is csak olvashatatlan krikszkraksz sikeredik. A kitartó gyakorlás azonban meghozza az eredményét, és a krikszkrakszok egyre jobban kezdenek hasonlítani a könyvben látott betűkre.Babits Mihály, mikor előrehaladott gégerákja miatt már nem tudott beszélni, családjával az elhíresült beszélgetőfüzeteken keresztül értekezett, amelyeket ma irodalmi relikviaként őriznek. Nos, nem valószínű, hogy az én „beszélgetőfüzeteim” valaha is ilyen irodalomtörténeti jelentőséget kapjanak, de én is így értekeztem a családom tagjaival, amikor még nem tudtam artikulálni a szavakat. Főleg a hosszabb mondanivalómat írtam le a cédulákra (mert én nem füzetet használtam, hanem letéphető cédulákat).Bármennyire nehézkes volt is így a „társalgás”, arra mégis jó gyakorlat volt, hogy megtanuljam a mondanivalómat érthetően, világosan megfogalmazni. Mert egy idő után, ha már előttem volt az üres papír, és hát írni is tudtam, késztetést éreztem rá, hogy ezt az üres lapot teleírjam (ma is így vagyok ezzel, hogyha valami üres felületet látok magam előtt, amire írni lehet, akkor azt kényszeresen tele akarom írni – azt hiszem, ezt hívják grafomániának). Azonban azt, hogy könyvből másoljak, és így gyakoroljam az írást, unalmasnak találtam, ezért aztán azokat a gondolatokat kezdtem lejegyezni, amelyek ott voltak a fejemben. Csakhogy akkor ezeket a gondolatokat meg is kell fogalmazni; úgy, ahogy azokban a könyvekben voltak, amelyeket olvastam.Merthogy az ember fejében csaponganak a gondolatok, ide-oda ugrálnak, az írás pedig fegyelmezettséget követel, hogy az alany meg az állítmány azért köszönőviszonyban legyenek egymással. Hogy rajtunk kívül az olvasó is értse, mire gondolunk.Én például arra gondoltam, hogy mi lenne, ha kedves könyveimet folytatnám, amit már fejben régen megtettem, nem eresztve el a kedvenc hőseim kezét, újabb kalandokat találva ki nekik. És hát mik voltak az én kedvenc könyveim akkoriban, ha nem Karl May indiántörténetei?Máig emlékszem arra a boldogságra, amikor megszületett az első kis történet, az első versike, amely még rímelt is.Hát, valahogy így születik az írópalánta.                                                                              Sztakó Zsolt