Karácsonyi emlékek

Szenteste
Hosszú évek után újra együtt a család. Utoljára ez még Százdon fordult elő, amikor a gyerekek kicsik voltak, és ott töltötték a karácsonyi szünetet – valamint a Jézuskának is az a cím volt megadva, hogy fölöslegesen ne fáradjon. Sok fénykép és videó őrzi ezeknek a karácsonyoknak az emlékét. Ahogyan a nyolcéves Ákos a házunk előtti domboldalon szánkózik, és a kamerába integet. Egy fénykép, amelyen együtt vagyunk, a három testvér…
Apu idejének a jelentős része rámegy, hogy feldolgozza ezeket a családi emlékeket, és cédére rögzítse.
…
Ma már azonban mindkét lány családanya – Melindának márciusban született meg a kisfia, Gréta pedig januárra várja a lánya születését –, Ákos pedig egyre komolyabb fiatalemberré érik.
Úgyhogy Márti most látta elérkezettnek az időt, hogy összetrombitálja a családot, egy nagy, közös karácsonyozásra. Timivel is megállapodtak, hogy az idei karácsonyt Úszoron fogják tölteni, mi pedig naponta kijárunk hozzájuk Somorjáról, és a nap nagy részében náluk leszünk.
A három nap sztárja Alessandro volt, akinek ez volt az első karácsonya, és láthatóan élvezte, hogy ő van a középpontban, mindenki őt kényezteti. Azt se tudta, hogy a bőség zavarában melyik játékához nyúljon, melyik új autóján furikázzon. Anyu is alig várta, hogy találkozzon első dédunokájával. Novemberben, mikor a nagyanyja kint volt Svájcban Alessandróra vigyázni, naponta bejelentkeztek a Messengeren, és akkor Alessandro teljesen levette a dédszüleit a lábukról. Apu még naptárt is készített Alessandro képeiből.
Szenteste tehát megint tízen ültük körül az ünnepi asztalt, mint régen. Pedig ketten még hiányoztak is. Gréta és a férje, akik Juraj szüleihez voltak hivatalosak. És bárhogy nézzük is, ez volt a legszebb ajándék!
                                                                                                                                                             Sztakó Zsolt