Egy történet arról, hogy Huang Puang együtt szállt a kék égen a madarakkal

Egy éjjel Huang Puangnak csodálatos álma volt. Azt álmodta, hogy a madarakkal együtt száll, és felülről tekint le a vidékre. Reggel boldogan ébredt, mert az a csodálatos érzés, amelyet álmában átélt, ébren is vele maradt, és rögvest hozzálátott, hogy elkészítse a szárnyakat úgy, ahogy az álmában látta.
A szerzetestársai nem értették, hogy mit dolgozik olyan lázasan, és hiába is faggatták, csak titokzatos mosoly volt a válasz. Rövidesen a falusiak között is elterjedt a híre, hogy az egyik szerzetes valamilyen furcsa szerkezetet készít, és sorra zarándokoltak el a kolostorba meglesni, hogy mi is lehet az.
Az emberek egy idő után azt kezdték pusmogni, hogy Huang Puang megbolondult, mivel nem értették, hogy mire fel a lázas tevékenység, őt pedig továbbra is hiába faggatták, ugyanaz a titokzatos mosoly volt a válasz, majd eltökélten dolgozott tovább.
Végül azonban csak elérkezett a nap, amikor Huang Puang a nagy munka végére ért, és a szerzetesek meglátták, hogy társuk hosszú hónapokon át szárnyakat épített. Mikor megkérdezték őt, hogy mégis minek neki azok a szárnyak, Huang Puang azt válaszolta, hogy szállni akar a kék égen. És elmesélte nekik az álmát.
„Ha már a lábaim bénák, akkor legalább a madarakkal akarok szállni.”
A többi szerzetes megpróbálta őt lebeszélni erről az őrültségről, hogy lezuhan, és halálra zúzza magát, de Huang Puang hajthatatlan maradt, és felkapaszkodott egy közelben álló, magas sziklára, hogy onnan rugaszkodjon el. Ekkorra már a falusiak is összecsődültek, és így ők is a tanúi voltak annak, hogy az, akit ők hónapokig bolondnak tartottak, magára csatolja a szárnyakat, és a madarakkal együtt repül a kék égen.
Mert a legfantasztikusabb álmaink is megvalósulhatnak, ha van bennünk hit és kitartás!
                                                        Sztakó Zsolt