Carissimi jótékonysági alap
Az ember életében fontosak a példaképek, mert inspirálnak bennünket, hogy kövessük a példájukat – elvégre ha nekik sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne? Hatványozottan érvényes ez, ha az ember egyik pillanatról a másikra új élethelyzetbe kerül. Ezért szoktam én azt mondani, hogy elég egy pillanat, hogy valaki kerekesszékbe kerüljön – de, ha szerencsés vagy, sose jön el az a pillanat.
Térjünk azonban vissza a példaképekhez, merthogy róluk szerettem volna értekezni ebben a rövid szösszenetben – a példaképeimről.
Stephen Hawking neve senkinek sem lehet meglepetés, aki követi a pályafutásomat, már írtam róla, hogy a legjobbkor jelent meg – természetesen csak átvitt értelemben – az életemben. Amikor egy fiatalembernek inspirációra van szüksége, mert úgy érzi, hogy semmi se jön össze, de az ő példája mégis megadja a lökést, egy utolsó nekiveselkedésre… És mint a hollywoodi filmekben, ekkor következik a happy end. A SORS gyakran giccses forgatókönyveket ír.
Hawking nem az a tudós, aki elefántcsonttoronyban él. Még úgy se, hogy a világgal csak egy számítógép segítségével kommunikál, amelyet egyetlen működő testrészével – a kisujjával – irányít. Filmekben, show-műsorokban szerepel, könyveket ír, tudományt népszerűsít.
A címben azonban példaképekről beszéltem, többes számban. A másik példaképem Nick Vujicic, a szerb származású, Ausztráliában élő, négyvégtag-hiányos motivációs tréner. Őt alig egy évtizede ismertem meg Vujity Tvrtko riportfilmjéből. Ő is keresztülment nehéz időszakokon – tizenkét évesen öngyilkos akart lenni –, amíg eljutott odáig, hogy világszerte motivációs előadásokat tart, és teljes életet él.
Szóval ők az én példaképeim. Azonban rajtuk kívül is annyi csodálatos ember él, aki naponta megküzd a korlátaival, hogy mikor ezeket a sorokat írom, sorjáznak a fejemben a nevek. Úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy válasszon magának inspiráló példaképeket!
Sztakó Zsolt