Ma ünnepli névnapját: Valter Holnap: Endre, Elek

Címünk:
Carissimi n. f.,
Nám. 1. mája 3382/10-12.,
811 06 Bratislava
E-mail: carissimi2002 [kukac] gmail.com
Telefon: 00421 907 812 236

akadalymentes 01

  • Home
  • Hírek, események

Szakmai nap Komáromban a korai fejlesztésről

A Selye János Egyetem Konferencia-központjában június 14-én a korai fejlesztéssel foglalkozó szakmai napra került sor. A Carissimi Nonprofit Alap mellett a rendezvény társszervezője volt az SZMPSZ mellett működő Speciális Fejlesztő Szakmák Országos Társulása és az SJE Református Teológiai Kara.
A szakemberek, pedagógusok, szülők, egyetemisták részvételével megtartott, nagy érdeklődést kiváltott szakmai fórumot a Bethlen Gábor Alap, a Selye János Egyetem, az Artis Centrum és a komáromi Földes István péksége támogatta.


Az eseményről készült tudósítások itt, itt és itt olvashatók.
A szlovák tévé magyar adásának Itthon vagyunk című műsorában sugárzott riport 6.15 perctől látható. A videó itt megtekinthető.

Nyomtatás E-mail

Megjelent a Carissimi 2019/3. száma

A tartalomból:
Szászi Zoltán: Hajrá, nyár – avagy csak semmi csüggedés!
Szücs Marianna: Az ADHD-s felnőttek további párkapcsolati jellemzői, nehézségei III.
Horváth Péter László: A könnyen érthető üzenet érthetőségének ellenőrzése    
Menich Nóra: Kié a jog, kié a felelősség? 2. rész – A támogató eszközökhöz és technológiákhoz való hozzáférés Németországban és Dániában    
Arckép: Dr. Dolán Rózsa gyermek- és serdülőgyógyász, infektológus    
A mi történetünk: Szolga Alex és családja
Fennmaradni – M. Nagy László fotóművész Pozsonyban    
Versfesztivál Galántán
Ne csukd be a szemed! – színházi nevelési foglalkozás
Paragrafus
Dr. Kiss László: A szociálisan fogyatékos emberek írója: B. Traven
Sztakó Zsolt: Kommunikáció 2.0
Magyar–szlovák és szlovák–magyar szótár

A címlapon: „Ő egy árbogár – kenyérkalász tetején – léte peremén.” (M. Nagy László felvétele és haikuja)

A lap innen letölthető.

Nyomtatás E-mail

Fotói által a mi látásmódunk és megítélésünk is változott

Csemadok pozsonyi székházában került sor arra az egyedülálló találkozásra, amelynek során M. Nagy László, vagy ahogyan sokan ismerik, Nagy Laci fotóriporter-fotóművész vallott életéről, munkásságáról, sajátos diaporámáiról és dédelgetett álmairól.
A Pozsonyi Magyar Intézet, a Carissimi nonprofit alap, a Pozsonyi Casino és a Csemadok pozsonyi városi választmányának rendezésében megvalósult találkozó számos elgondolkodtató tényre is felhívta a figyelmet, nem beszélve arról a felejthetetlen élményről, amelyet Nagy Laci diaporámáinak megtekintése jelentett.
Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója bevezetőként elmondta, hogy tulajdonképpen adósságot törlesztünk a mostani rendezvénnyel. M. Nagy Lászlónak ugyanis március 15-e alkalmából a szlovákiai magyar kulturális örökségünk megőrzését szolgáló munkásságáért Magyar Arany Érdemkeresztet adományozott Áder János magyar államfő, ennek okán is szervezték a mostani estét. M. Nagy László közülünk való, képeit nagyon alaposan, de őt magát nem annyira mélyrehatóan ismerjük. Pedig érdemes személyével is megismerkednünk, a találkozó ezt teljes mértékben igazolta.
Bauer Edit, a Carissimi nonprofit alap kuratóriumának tagja üdvözlő beszédében főleg azt emelte ki, mennyire üdvös Nagy László azon törekvése, hogy képein bemutatja az elesettek, a fogyatékkal élők, a súlyos testi, lelki betegségekkel küzdők életét. Mégpedig úgy, hogy azokról nem az elesettség, hanem az a tiszta, belső világ néz vissza ránk, amelyet csak az lát meg, aki elmegy közéjük, ott van velük, megismeri őket, akinek megnyílnak, ahogy Nagy Laci esetében látjuk.
A találkozó központját a fotóriporter diaporámáinak levetítése adta. Három az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Szeretetotthon lakóinak körében fotózott képekből készült.
A fotós egy, az otthon lakóinak képzőművészeti alkotásaiból készült tárlat megtekintése során döbbent rá, hogy élnek közöttünk olyan egészség-károsultak, akiknek kreativitását a széles közönség nem ismeri, őket sem, hiszen egy zárt környezetben élnek.
Ekkor került kapcsolatba az otthon igazgatónőjével, majd a lakókkal, akik között 21 napot töltött, figyelte, fényképezte és megszerette őket. Igen szerethetők, pedig az egészséges ember számára annyira mások ők, testi-lelki kínjaik akár visszataszítóak is lehetnek mindaddig, amíg közel nem kerülünk hozzájuk, és akkor a sajnálatot, a rémületet felváltja a szeretet. Ebből a kapcsolatból született a Kék pillangó című diaporáma, amely fényképek egymásutánisága remekül aláfestő zenével. Az alkotás az otthon lakóit, életét mutatja be. Azt a különös világot, amely az egészség-károsultak mozgástere, szűk közege ugyan, de megvan a maga bája, hiszen nemcsak megkeseredett, hanem csupa-mosoly arcokat is láttunk.
Majd az Élettér című diaporáma az otthon harminc éve ott élő Neumayer Zsuzsa hihetetlen történetét tárta elénk. Zsuzsa születésétől egy ágynak sem, inkább asztalnak nevezhető alkalmatosságon él, minimális mozgással, a kezét sem tudja használni, mégis érzékletes verseket ír, igaz a technika segítségével, szaval, mosolyog, és nem túlzás, örül az életnek. Amit elvett tőle a természet, a tökéletes testet és megjelenést, értelemben sokszorosan pótolta.
Az Ábrándvilág Nagy János vasutasról szól, aki egy balesetben sérült meg, szellemileg sem tökéletes, de hihetetlen memóriával sorolja az egykori munkáját jelentő vasúti menetrendet, közben énekli a valamikori slágereket, ennyi az élete és boldog, elégedett. Vajon nem tanulhatnánk tőle?
A Tükröződések az Ipolyon a természetjárás, a horgászás során ellesett pillanatok megörökített képei. Egy tuskó, egy repedés a fában, az Ipoly partjának növényvilága mind-mind téma a fotós számára.
A vetítés után Nagy Ildikó újságíró beszélgetett a vendéggel, aki munkásként kezdte, majd gyerekkori érdeklődése vezette a fotózáshoz. A helyi lapokban közölt képeire felfigyelve hívták a Nő szerkesztőségébe, később szlovák sportlapok megbecsült fotóriportere volt. A riportutakon mindig nyitott szemmel járt, a cikkekhez készült fotók mellett észrevette az élet olyan rezzenéseit, amelyeket megörökítésre érdemesített.
Ezek lettek a szociofotók, a valós élet lenyomatai. Olyan pillanatképek ezek, amelyek a harminc-negyven évvel ezelőtti életünk, társadalmunk, hétköznapunk “hírnökei”. Megragadóak az öregekről készült fényképek, a falusi közeget bemutató fotók.
Szerencse, hogy ezek a képek elkészültek akkor, amikor a falu azt az idilli, már-már mesés vagy éppen egyszerű, profán képét mutatta, amely mára már nem érhető nyomon.
M. Nagy László azt mondja magáról: „Ne kérdezd honnan jöttem e tiszta szívvel, csak azt nézd, mit hoztam!” Nagyon igaz és a beszélgetés folyamán azt is megtudtuk, hogy valóban sokat hozott nekünk, hiszen tarsolyában nem csupán fényképek, diaporámák, hanem irodalmi alkotások is rejlenek. Legutóbb egy magyarországi novellapályázaton első díjat nyert munkájával, egy Ausztriában élő erdélyi képzőművésznő miniatűr festményeihez haikukat fogalmazott, olyan tömör, pár soros versikéket, amelyek sűrített formában kifejezték azt, amit a képzőművésznő képei ábrázoltak. Írt vagy harminc novellát, számtalan mesét, fellépésein dalaival, paródiáival szórakoztatja a közönséget.
Hetvenhat évesen is vannak tervei, olyan album megjelentetése lenne szíve vágya, amelyben képei, szövegei kapnának helyet. Anyag lenne, a megvalósításnak azonban gátat szabnak az anyagiak, a megjelentetés költségei. De soha nem lehet tudni, sokszor teljesülnek az álmok. Példa rá Nagy Laci esete is, hiszen kétkezi munkásból lett önerőből, céltudatos törekvésből fotóművész, ahogy titulálják, bár ő szívesebben veszi, ha fotóriporternek tartják.
Nagy Ildikó megkérdezte tőle azt is, hogy születik a fotó? Azt válaszolta, hogy
a jó fotós a háttérben marad, észrevétlennek tetteti magát és figyel.
Így látja meg azokat a mozzanatokat, helyzeteket, amelyeket lencsevégre kap. Bár a mostani világ lényegesen más, mint a M. Nagy László szociofotóin megörökített letűnt világ, de azért szerencsére a vérbeli fotós élete végéig fotós marad és mindenben meglátja azt, amit más nem, és ha szerencsénk van, mi, a közösség is részesei lehetünk az élménynek.
Mint ahogy élmény volt a mostani találkozás M. Nagy Lászlóval, no és diaporámáinak megtekintése. Sok-sok tanulságot levonhatunk belőlük.

2019. május 25.

                                Benyák Mária

Forrás: Felvidék.Ma

Nyomtatás E-mail

Meghívó - Fennmaradni - M. Nagy László szerzői estje

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Helyszín: Pozsony, Csemadok, Rákosi Ernő-terem, Május 1. tér 10–12. 

Időpont: 2019. május 23., 17 óra  

M. Nagy László Helembán élő fotóriporter. Többek között fényképsorozatot készített a szlovákiai magyar írókról. Munkáival több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Fényképeivel, diaporámáival számos díjat nyert. A Kék pillangó című, az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Szeretetotthon lakóinak mindennapi életét bemutató alkotásával 2015-ben Budapesten a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület filmszemléjén a legjobb operatőrnek járó Speciális Különdíjban részesült. Az otthon egyik lakójáról, a verseket író Neumayer Zsuzsáról készített Élettér című portréja 2016-ban közönségdíjas lett a filmszemlén. A szerző így vall magáról: "Immár nyugdíjasként megnéztem egy kiállítást a szobi Börzsöny Múzeumban. Az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon lakói mutatkoztak be képzőművészeti alkotásaikkal. Lenyűgöző képek, tárgyak, papírra vetett gondolatok mélyen bevésődtek lelkembe. Éreztem, valami történni fog. Úgy is volt.
Hamarosan Szalai Zsuzsa igazgató irodájában találtam magamat, akit arra kértem, hogy fotózhassak az otthonban. Elmondtam részletesen elképzelésemet. Éreztem segítő szándékát, kedvességét, és biztatásnak vettem szavait – ne gondoljam ám, hogy ez egy siralomház, itt vidám, normális élet zajlik…
Összesen huszonegy napot töltöttem a lakók között azóta. Hihetetlen, kedves élményekben volt részem. Hamarosan összebarátkoztunk, kimondom: megszerettük egymást, és ami nagyon fontos részemről, a sajnálatot felváltotta a szeretet…
Látogatásaim hozadéka: több diaporáma – azaz rövidfilm –, ezeket rendszeresen bemutatom a megtisztelő érdeklődőknek."

Bevezetőt mond: Bauer Edit, a Carissimi kuratóriumának tagja
Műsorvezető: Nagy Ildikó újságíró
Fő szervezők: Pozsonyi Magyar Intézet, Carissimi Nonprofit Alap
Társszervezők: Pozsonyi Casino PT, Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya

Mindenkit szeretettel várunk!

Nyomtatás E-mail

Megjelent a Carissimi 2019/2. száma

A tartalomból:

Rácz Jolán: Anyák napi gondolatok  
Dr. Kiss László: 275 éve született Rácz Sámuel
Szücs Marianna: Hogyan nehezíti meg a felnőttkori ADHD az érintett nők mindennapi életét? II. – a párkapcsolati konfliktusok főbb okai  
Horváth Péter László: A könnyen érthető kommunikáció meghatározása 
EP-választások: Több millió uniós polgár nem szavazhat májusban  
Menich Nóra: Kié a jog, kié a felelősség? 1. rész – A támogató eszközökhöz és technológiákhoz való hozzáférés Magyarországon és Olaszországban
Akik segítenek: Paluk Anna klinikai logopédus
Autizmus-világnap: konferencia és kulturális műsor
Két tapasztalati szakértő: Fekete Gy. Viktor és Kolonics Krisztián  
Tanácsadó: Krisztina Berger: A mókuskerék szétpattan  
Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
A logopédus tanácsol: Tömösközy Viola: Majd kinövi! ?
Lanstyák Edit: A hétfői találkozásunkkor történt  
Speciális olimpia, 2019  
Sztakó Zsolt: Honlap a könnyen érthető kommunikációért
Magyar–szlovák és szlovák–magyar szótár

A lap innen letölthető

Nyomtatás E-mail

További cikkeink...

Üzenjen a Carissiminek!

Kérdése van?
Írjon a Carissiminek!

Mi a Carissimi?

Segíteni szeretnénk sérült és egészségkárosodott gyermekeket nevelő, főként magyar családoknak súlyos gondjaik leküzdésében. Tovább...

carissimi intro

Hogyan segíthet?

Adója 2%-ával támogathatja a Carissimit,
vagy közvetlenül utalhat számlánkra.

Tovább...

carissimi 2018 4 Page 01

Carissimi folyóirat

A Carissimi legújabb száma
ide kattintva online elérhető!

Apertura de cuenta bet365.es