Ma ünnepli névnapját: Vendel Holnap: Orsolya

Címünk:
Carissimi n. f.,
Nám. 1. mája 10-12
811 06 Bratislava
E-mail: carissimi2002@gmail.com
Telefon: 00421 907 812 236

akadalymentes 01

  • Home
  • Egy kripli naplójából

A falu ünnepel II.

Rögtön az eleje rosszul kezdődött. A történész előadását olyan helyre szervezték, ahová csak traktorral tudtam volna feljutni. Ám, ahol a technika nem segít, ott még mindig játszik a nyers erő. Három markos legényatalpán kerekesszékestül együtt felkap, és én máris úszok a levegőben. Még az sem zavar, hogy a kocsi veszélyesen billeg alattam. Élvezem a látványt, hogy madártávlatból látom a falut.
Mivel az augusztus közepi esték már csípősek, és apun csak egy póló van, nyolc óra után hazamegyünk, miután ugyanazon az úton, amelyen feljutottam, le is jövök.
Pénteken szabadnap van. Szombaton reggeltől elkezdenek Százdra érkezni a délutáni fellépők és a vendégek. Az egészet a teraszról nézem végig, mivel a fogadásuk a valamikori parókián folyik, amely most többfunkciós épület. Befut a nővérem, majd megérkezik a húgom is a családjával. Készülődés a délutáni programokra.
Ezúttal az elektromos kocsival megyek, amely kipróbált, öreg harcostárs, még sose hagyott cserben… no de ne szaladjunk ennyire előre. Ugyanis még előttünk a délután teljes programja, amely a sportpályán felállított ideiglenes színpadon zajlik. Van itt továbbá a gyerekeknek kézművessátor. A kultúrház udvarán pedig sör, bor, lacikonyha, ahonnan a polgártársak a nap folyamán egyre felfokozottabb hangulatban kerülnek elő.
Olyannyira, hogy Koppány koncertje alatt a szervezők kénytelenek rászólni a társaságra, mert az átszűrődő nótaszó már a hangosítót is elnyomta.
A koncert végére egyébként megérkezett Koppány legnagyobb százdi rajongója is. Koppány rögvest meg is ígérte neki, hogy ha legközelebb eljön Százdra, elénekli A nézését meg a járását… című gigaslágert.
Ezután kezdődött a hajnalig tartó utcabál, amelynek én csak az elejét vártam meg, mert hát másnap ökumenikus istentiszteleten volt jelenésem.
Mikor azonban indulni akartam, a kocsi bedöglött. Hiába nyomkodtam egyre kétségbeesettebben a gombokat, nem tudtam bele életet lehelni. Végül Jani bácsi lépett akcióba, és hazáig tolta az alapvetően nem erre tervezett kocsit. Szerencsére nem lakunk messze a sportpályától. És mint ilyenkor lenni szokott, amint hazaértünk, rögtön beindult a motor.
                                                                                                                                                   Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

A falu ünnepel I.

Valamikor tavasszal hallottam először, hogy valamiféle ünnepség lesz Százd első írásos említésének a 755. évfordulójára. És hogy miért a 755-re, miért nem a 750-re? Erre a válasz pofonegyszerű. Azért, amiért a millenniumi ünnepségek is 1896-ban voltak, nem pedig 1895-ben. Holott a történészek bebizonyították, hogy Árpád apánk igenis 895-ben jött be népével a Kárpát-medencébe. Csak hát az építkezésekkel nem készültek el határidőre. Akkora blama viszont nem történhetett, hogy a magyar állam a honfoglalás 1001. évfordulóját ünnepelje meg. Ezért hát összeült az Akadémia tiszteletre méltó testülete, és némi politikai nyomásra megváltoztatta a honfoglalás időpontját 896-ra. A meghívókon pedig csak a dátumot kellett kijavítani. Éljenek a kreatív politikusok!
Nekünk azonban nem voltak ilyen kiváló történészeink, akik történelmet hamisítottak volna a kedvünkért, így aztán maradt a 755.
Én mindenesetre már június végén létrehoztam egy eseményt a Facebookon az augusztusi ünnepségsorozatnak, ahova meghívtam minden barátomat és százdi lakost, aki csak az ismerőseim között volt. Arra gondoltam, hogy biztosan lesznek olyanok, akiknek hosszabb szervezést igényel, hogy el tudjanak jönni. A visszajelzések, az „érdekel”-ek, az „ott leszek”-ek érkeztek is szépen, végül sokan közülük mégse jöttek el.
Akadtak olyanok is, akik már a programok után érdeklődtek, de a szervezők csak egy tervezetet tudtak küldeni az érdeklődésemre, azt pedig mégse tehettem ki.
Időközben mi is visszajöttünk Somorjára, úgyhogy majd’ egy hónapra megszakadt minden közvetlen kapcsolatom az otthoni ügyekkel. Az volt az utolsó infóm, amit Zoli, a polgármester búcsúzóul mondott, hogy Koppány a Rómeóból biztosan jönni fog Százdra.
Arról meg már írtam ezen a blogon, hogy micsoda klímamenekültekként mentünk augusztus elején az átforrósodott somorjai lakásunkból a százdi családi házba. Akkor már csak másfél hét volt a 13-ai első napig.
Végre a rendezvény plakátja is megérkezett a notebook-ra, rajta a hivatalos programmal, amit feltöltöttem az esemény Facebook-oldalára. Sőt, még a Felvidék.ma Eseménynaptárába is feltettem a programot, hogy akit érdekel, az eljöhessen. Mivel a portáltól senki se tudott eljönni, így azt is vállaltam, hogy tudósításokat is írok az eseményekről.
                                                                                                                                        Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

És most elmondom, hogy miért „kripli”

Talán ezzel kellett volna kezdenem az egészet. Mármint azzal, hogy megmagyarázom ennek a blognak a címét. Ugyanis a fülembe jutott, hogy sokan sértőnek találják azt a bizonyos „kripli” szócskát.
És mint az lenni szokott, most is a kívülállók vannak felháborodva a nevünkben azon, amit ők kívülállóként sértőnek találnak ránk nézve. Remélem, mindenki érzi szavaimban az iróniát!
Ugyanaz az irónia ez, amit Rostand így adott hősének, Cyranónak a szájába: „Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
Szóval: önirónia.
Abban is biztos vagyok, hogy a sorstársaim értik ezt az öniróniát. Tapasztalataim szerint ugyanis éppen ők, akiket az élet már előre-hátra, föl-le megpróbált, képesek magukat iróniával figyelni. Egyszerűen azért, mert ezt a helyzetet, amelyben nap mint nap élünk, nehéz mással, mint iróniával kezelni.
A másik út… nos, az járhatatlan.
Ezzel aztán le is zárhatnám a kérdést, mondván, hogy az ominózus kifejezés nem más, mint a szerző öniróniája. Csakhogy nekem egy másik indokom is van. Amikor Erikával eldöntöttük, hogy elindítom ezt a blogot, rögtön tudtam, hogy valami ütős cím kell, amelyre az emberek felkapják a fejüket. Mert azt az üzenetet, amelyet a blog közvetíteni akar a társadalom felé, fontosabbnak tartom annál, hogysem bizonyos félreérthető kifejezéseken tipródjak.
Aki meg félre akar érteni, az úgyis félreért.
Remélem, megértették.
                                                                                                                                                   Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Látogatás a táborban

Július elején rendezték az idei Martfesztet. Mi a pénteki napra voltunk hivatalosak Martosra, amely Százdtól alig egyórányi út. Kilenc után indultunk el, és tíz órakor már ott is voltunk.
Épp le akartunk parkolni a mezőn, amikor arra jött Pogány Erzsi, egy rég látott somorjai ismerősével, aki Martosra jött férjhez. Ő (mármint az ismerős) megengedte, hogy a házuk elé álljunk le az autóval, ami nagy könnyebbség volt, mivel így nem kellett még azzal is bajlódniuk, hogy a mező közepéről kitolják a kerekesszéket az útra.
Előző este Tankcsapda-buli volt, és így a táborlakók még csak ébredeztek, mikor megérkeztünk. Az Árgyélus-házban, amely a Feszty park közepén van, már folytak az előadások Széchenyi István életéről. Az Árgyélus-háznak nemcsak a neve mesei: gyönyörűen megmunkált gerendákból van összeállítva, aminek az az előnye is megvan, hogy a hőséget kint tartja, és bent kellemesen hűvös van. Pedig az ajtó percenként nyílik, ahogy újabbnál újabb érdeklődők érkeznek. Elég szépszámú a közönség, igaz, valamennyien az idősebb korosztályt képviseljük.
Újból nyílik az ajtó, Erika lép be, de nem szabad az előadót zavarni, majd a szünetben beszélgetünk. Elmondja, hogy a civil napra jött, merthogy az is ma van. Délután lesznek az előadások.
Előtte azonban újfent végig kell mennem azon a kővel kirakott úton, amely a lelket is kirázza belőlem. Tiszta szerencse, hogy a kocsi váza fémből van, és erős szerkezet, különben alattam esne szét. Az építők, úgy látszik, nem gondoltak rá, hogy kerekesszékes táborozók is jöhetnek.
A nap utolsó előadását, délután háromkor, a nagy sátorban hallgattuk meg. Erika figyelmeztetett, hogy az előadó Strédl Terézia lesz, aki a Carissiminek is munkatársa, de akire én még „Veronika válaszol”-ként emlékeztem a megboldogult Új Ifjúságból. Az 1980-as években próbált meg okos tanácsokat adni a szocialista ifjúság szerelmi bánatára.
Ez tehát annak a július eleji napnak a rövid krónikája.
Aztán másnap villámcsapásként ért a hír, hogy hajnalban egy 16 éves táborlakó lány meghalt.
Ez is az idei nyár emléke.
                                                                                                                                                      Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

A hűséges olvasó

Jelentem, egy hűséges olvasóm biztosan van. Tudom én, persze, hogy több is van, mert ha máshol nem, a Facebookon megtisztelnek a visszajelzéseikkel, ami egy írónak pont olyan, mint egy szépasszonynak, ha bókokkal halmozzák el. Merthogy ők ketten a leggyarlóbb teremtmények a földön.
Mármint, az írók és a szépasszonyok. Ebben a sorrendben…
Szóval, azt eddig is tudtam, hogy akadnak olvasók, akik nem lapoznak tovább felháborodottan, hogy mi ez az inzultus az irodalom ellen, ha meglátják a nevemet.
Node, rendszeresen összefutni vele, amikor a várost járom, facet to face, és első kézből kapni a visszajelzéseket, az azért mégis kegyelmi állapot. Nekem pedig ebben van részem!
Merthogy találkozunk, és olyankor jókat beszélgetünk (ezt ő mondja, én csak megpróbálok okos képet vágni, hogy a hallgatásom mégiscsak bölcsességnek tűnjék). Bevallom azonban, hogy a hallgatásomnak más oka is van. Én ugyanis úgyse tudnék olyan jókat mondani, mint ő.
Rendszeres olvasója a Carissiminek, amibe én is rendszeresen írok. Elmondja, hogy minden számot az én cikkemnél kezd el olvasni, és ez bizony jólesik a hiúságomnak – lásd, amit az írókról és a szépasszonyokról mondtam ennek a szösszenetnek az elején.
Arra biztat, hogy minél többet írjak magamról, ugyanis kíváncsi a történetemre, meg különben is, ő azokat a könyveket szereti olvasni, amik megtörtént eseteket dolgoznak fel.
Hiába is mondanám neki, hogy az egyik portálon volt egy sorozatom, amiben a gyerekkoromat dolgoztam fel, tudom róla, hogy az internet nem érdekli, és csak nyomtatott betűt olvas.
A somorjai könyvtárnak állandó olvasója. A megismerkedésünk is úgy történt, hogy a könyvtárban volt író-olvasó találkozóm, amit a barátaim szerveztek nekem, mikor Somorjára költöztünk. Erről azonban már írtam, éppen a Carissimiben.
Mindez két évvel ezelőtt történt, és én azóta várom az újabb alkalmat, hogy összefussunk a városban.
Amint mondtam volt, a képernyőről olvasás azonban nem az ő műfaja, és így arról se fog értesülni, hogy ezt a szösszenetet róla írtam, hacsak valaki el nem mondja neki.

                                                                                                                                                   Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Hőség

Szombat reggel felpakoltuk a legszükségesebbeket, és eljöttünk Százdra, mivel a somorjai lakásban már elviselhetetlen volt a hőség. Nem elég, hogy a lakás az épület legfölső szintjén van, de még egy tetőablakot is terveztek a nappaliban. Elég egy kis napsütés, hogy akkora legyen a hőség, mint egy üvegházban.
Egyébként is mióta itt élünk (kb. 2 éve), egyre több hibát fedezünk fel, ami nem a legjobb bizonyítvány a szlovák építőiparnak.
Az még belefért, hogy a tavalyi nyár azzal telt, hogy a fürdőszobát az igényeimnek megfelelően alakítsák át – hisz nem akadálymentesített lakást vettünk. Idős szüleimtől pedig mégse várhatom el, hogy kézben emeljenek be a kádba.
Mondom, ez így még rendben is volna.
Az viszont már kevésbé van rendben, hogy amikor nagyobb eső esik, egy tervezési hiba következtében az alattunk lakó szomszéd beázik, aki aztán hozzánk jön fel reklamálni... Mi pedig nem tehetünk mást, kínunkban széttárjuk a karunkat.
De térjünk vissza a kiindulóponthoz, mert ha már elkezdtem, fejezzem is be. Ne úgy járjak el, mint egynémely posztmodern szerző, aki önkényesen teszi ki a pontot a mondat végére – és ott van vége a novellának.
Szóval, mikor már mindenki a verejtékében fürdött, úgy döntöttünk, hogy itt csak egyetlen megoldás van. Mégpedig az, ha klimatizációt szerelünk a lakásba.
A sógoromnak volt is egy szakember ismerőse, aki ezzel foglalkozik, és ő még azon a héten el is jött, hogy felmérje, a részünkre milyen megoldás lenne a megfelelő. Csakhogy a lakásban már ő is tanácstalanul csavargatta a fejét, mert mint mondta, nem tudja hova szerelni a klímát.
Ezután döntöttünk úgy, hogy ebből elég, és a nyárból még hátralevő forró napokat Százdon bekkeljük ki.
Mi azonban így is jobban jártunk, mint annak a pöstyéni társasháznak a lakói, amely tervezési hiba következtében megrogyott, és a lakóknak ki kellett költözniük az életveszélyessé vált épületből. Szlovák építőipar 2016.

Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Üzenjen a Carissiminek!

Kérdése van?
Írjon a Carissiminek!

Mi a Carissimi?

Segíteni szeretnénk sérült és egészségkárosodott gyermekeket nevelő, főként magyar családoknak súlyos gondjaik leküzdésében. Tovább...

carissimi intro

Hogyan segíthet?

Adója 2%-ával támogathatja a Carissimit,
vagy közvetlenül utalhat számlánkra.

Tovább...

carissimi 2018 4 Page 01

Carissimi folyóirat

A Carissimi legújabb száma
ide kattintva online elérhető!

Apertura de cuenta bet365.es