Koszorúkészítés

Written by Tóth Erika. Posted in Életképek egy kripli naplójából

Pár hét, és újra itt van karácsony. Szóval megint eltelt egy év. Észrevétlenül, csöndesen. Habár idén lettem 50, ami testvérek közt is fél évszázad, és egy ember életében határkő, hiszen már Dante is megírta, bár emlékezetem szerint ő a 40 évet jelölte meg mint az emberélet felét...

No de most még ott tartunk, hogy kezdődik az advent, a karácsonyra való felkészülés időszaka. Ennek a jegyében készíti Zsuzsa azokat az ajtóra akasztható koszorúkat, amelyek a néphit szerint szerencsét hoznak a bent lakókra, a gonoszt pedig kívül tartják. Ma pedig még a klubba is behozza a koszorúkészítéshez szükséges kellékeket, és mindenkit megfenyeget, hogy senkinek se csinál koszorút. Aki akar, csináljon magának. Ő majd megmutatja, hogyan kell.

Anyura hat először a fenyegetés, és leül az asztalhoz. Ő nemcsak nekünk, hanem az egész családnak készíti a koszorúkat. Anyu lelkesedése lassan átragad másokra is, és csatlakoznak ők is. A társaság két részre szakad: a koszorúkészítőkre és a többiekre. Mondanom se kell, hogy én a többiekhez tartozom, mivel a kézügyességem hagy még kívánnivalót (haha, most nagyon vicces voltam).

Klikkekre szakad a társaság. Időnként egy-egy beszédfoszlány jut el hozzám, amiből próbálom kideríteni, hogy miről folyik a szó. Margit és Józsi bácsi viccekkel szórakoztatják egymást. Editke kint van az udvaron, de még szem előtt, hogy Aranka lássa.

A legnagyobb zsivaj azonban a koszorúkészítők asztalától hallatszik. Tisztára, mint az óvodában. Idős emberek visszaváltoznak gyerekké. Nagyban folyik a koszorúk gyártása. Az alapanyag azonban fogyóban. Megállapodnak, hogy csütörtökön folytatják.

Veszem a kabátomat. Mire elindulunk hazafelé, már erősen szürkül. 

                                                                                                        Sztakó Zsolt

Nyomtatás