Ma ünnepli névnapját: Örkény, Henrik, Roland Holnap: Valter

Címünk:
Carissimi n. f.,
Nám. 1. mája 3382/10-12.,
811 06 Bratislava
E-mail: carissimi2002 [kukac] gmail.com
Telefon: 00421 907 812 236

akadalymentes 01

  • Home
  • Egy kripli naplójából

Áció, káció, akáció, vakáció!

Pénteken kicsöngettek az iskolákban, és a gyerekeknek elkezdődött a két hónapos, önfeledt vakáció – a szülőknek pedig a gond, hogy a csemete azért nyáron se maradjon felügyelet nélkül. Szokásomhoz híven én is most veszem ki rendes évi szabadságomat.
Szeptemberig nem fogok hetente jelentkezni, hogy beszámoljak Nektek (remélem, vagyunk már olyan nexusban, hogy megengeditek nekem ezt a tegezést) az életem legújabb fordulatairól.
Ősszel aztán, szokásomhoz híven, azzal fogom kezdeni, hogy a blog olvasóinak beszámolok a nyári élményeimről.
Addig is azonban minden olvasónak kívánom a lehető legkellemesebb, hőhullámoktól mentes nyarat!
                                        Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Beszédminta

Kezdődött az egész azzal, hogy Erika a Bliss Alapítvány konferenciáján hallott egy előadást, amely arról szólt, hogy a szegedi egyetemen beszédfelismerő szoftveren dolgoznak, amely érthetővé alakítja át az érthetetlen beszédet.
Mintha direkt nekem szólna ez a fejlesztés, hiszen idegeneknek az én beszédem is érthetetlen, és ez állandó probléma a kommunikációban, hiszen senkivel sem tudok szóba állni, ha valaki nincs mellettem, hogy tolmácsoljon. Ezt így gondolta Erika is, mert írt nekem, hogy keressem meg a szegedieket. Egyúttal pedig készítsek egy fájlt mp3 formátumban, és küldjem el nekik, mert a további munkához szükségük lesz a beszédmintámra.
Erika azonban úgy tűnik, túlértékelte a technikai képességeimet, amelyek kb. odáig terjednek, hogy a netről letöltök programokat. Most is az történt, hogy az internetről egy hangrögzítő programot töltöttem le, felmondtam rá a szöveget, amelyet el akartam küldeni Szegedre, és... annak rendje, módja szerint megnyomtam a „küldés” gombot.
Hónapokig semmi, és így volna ez a mai napig is, ha Erika pár héttel ezelőtt rá nem kérdez, hogy válaszoltak-e már Szegedről. Erre a nyíltan nekem szegezett kérdésre nem sumákolhattam, kénytelen voltam bevallani, hogy bizony nem válaszoltak.
Erika felhívta a szegedieket, és kiderítette, hogy először rossz címre küldtem a mailt. Az immár jó címre újfent elküldtem a levelet és a hangfájlt is.
Ezúttal azonban már nem hagytam semmit a véletlenre, és pár napra rá, hogy elküldtem a mailt, rákérdeztem, hogy megkapták-e a levelemet és a csatolmányt. Rövidesen megkaptam a választ, hogy a levelet megkapták, de a csatolmányt nem.
Innen Erika vette kézbe az irányítást, és megbeszélte egy volt rádiós kollégájával, hogy eljön, és elkészíti a fájlt, amelyet el tudok küldeni Szegedre.
Tamás ma délelőtt el is jött, és elkészítettük a beszédmintát.
Akkor, innen folytatom a következő alkalommal...
                                    Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Korzó

Júniusi vasárnap délután a Pomlén. Sok somorjai lakos vasárnap délutáni programja sétálni a Pomléi úton: az árnyas sétányon beülni egy fagyira Juszufhoz, vagy csak úgy, az úton végig elhelyezett padok valamelyikén fogyasztani el a nyalánkságot. Ez a kép eszembe juttatja Krúdy, Kosztolányi leírásait, amikor arról írnak, hogy a polgárság vasárnaponként vagy ünnepek alkalmával kivonult a Duna-partra korzózni, társadalmi életet élni. A fiatalok ilyenkor flörtöltek egymással, amíg az öregek jóindulatúan félrenéztek. Szerelmek szövődtek, házasságok mentek tönkre.
Szóval ennek a képnek a huszonegyedik századi változatát látom most itt, a Pomlén. Huszonegyedik századi, mert konflis helyett mindenféle motormeghajtású járművet látok, autótól az elektromos rollerig.
Azt nem tudom, hogy szerelmek szövődnek-e, pláne, hogy házasságok mennek-e tönkre. Habár sok fiatal párt látok kézen fogva sétálni.
Bevallom, mindig megnyugtat és örülök, amikor ilyen képeket látok, mert ez azt jelenti, hogy bármennyire idegbajos társadalomban élünk is, mégis képesek vagyunk normális közösségként működni.
A szüleim, félig komolyan, félig viccesen, szokták mondogatni, hogy ebben a városban kétfajta vállalkozást érdemes indítani. Patikát és kávézót.
Ez egyrészt szomorú, mert azt jelenti, hogy elöregedő társadalomban élünk, amelyet a gyógyszergyárak szó szerint intravénás infúzión tartanak, másrészt viszont vigasztaló, hogy a polgári létnek legalább ez az eleme még működik.
Szóval ez is egy életkép 2019. június 8-án, Somorján.
                                                                        Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Végre, jó idő

Végre vége ennek is... Mármint a májusnak. Nem mintha bármi kifogásom volna a hónap ellen. Nincs megjelölve a virtuális naptáramban, hogy ez volna a pfuj hónap, de ami sok, az sokk.
Igen, kitalálták, az esőre gondolok, ami már sokkolja az embert. Habár a népi bölcsesség úgy tartja, hogy a májusi eső aranyat ér, viszont egy mondás szerint jóból is megárt a sok. Igaz, a mezőgazdák meg azt mondják, hogy az utolsó pillanatban jött az eső, hogy az idei termés ne menjen a kovászba. A kitartó eső meg legalább föltöltötte a föld víztartalékát. Merthogy szárazság van/volt/lesz. Ugyanakkor viszont süthetett volna a nap is, mert így semmi se fog beérni.
Úgyhogy Hofinak van igaza: a mezőgazdaságnak négy fő ellensége van – a négy évszak.
...
Június első hétvégéjén végre beköszöntött a jó idő, amit rögvest ki is használok, irány a Pomlé! Mivel délután látogatót várok, már korán délelőtt kimegyek a városba. Útba ejtem a piacot is, mivel szombat lévén ma piacnap van, de úgy döntök, hogy nagy a tömeg, ezért aztán továbbállok.
A Pomléba tartok, pontosabban a parkerdőbe, amelyet magamban csak pomléi katedrálisnak becézek, mivel a magasba törő fák azt a képzetet keltik bennem, mintha boltívek hajolnának fölém. Tökéletes a nyugalom, a madarak csicseregnek, meditatív állapotba révülök.
Gyakran böngészem a sétányok mellé kihelyezett ismertető táblákat, úgyhogy már tisztában vagyok a parkerdő flórájával és faunájával, valamint a történetével is. Kedvenc helyem a parkerdőben a régi kioszknál van.
Most már azonban ideje visszaindulnom, mert kettőkor jön Szilárd, akivel már hetek óta egyeztettük az időpontot, hogy neki is, nekem is megfeleljen. Egy cikk miatt akar velem beszélni, amely a Carissimiben jelent meg, és az akadálymentesítésről szólt.
Izgatottan várom a találkozást...
                                        Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

Színházban

Csütörtökön színházban voltunk, és nagyon jól szórakoztunk. Mint mindig, amikor havonta egyszer a somorjai vmk-ban színházi előadás van, akarom még hozzátenni, de az a helyzet, hogy a szüleim nem olyan színházi fanok, mint amilyen én vagyok. Ők bizony megfintorogják, ha nem a kedvük szerint való előadás van.
Velem ellentétben, aki színházi mindenevő vagyok. Tőlem aztán jöhet minden: operett, dráma, vígjáték, klasszikus, modern, amatőr, hivatásos.
Párszor már leírtam, hogy ha valamiért szeretek Somorján élni, az a város gazdag kulturális élete. Amíg a százdi kultúrház zsebkendőnyi színpadára csak minden szökőévben jutott el valamilyen színjátszó csoport, addig a somorjai vmk színháztermében minden hónapban kiváló színészek játékát élvezhetem.
Öt éve, mióta Somorján élünk, minden év szeptemberében megváltjuk az éves bérletet. És bizony sok szép élményben volt már eddig is részem. Mint említettem volt, színházi mindenevő vagyok. Sokszor filóztam már el azon, mitől is van ez. Mi az, ami minden alkalommal magába szippant? Végül azt hiszem, rátaláltam a válaszra, hogy mi varázsol el minden alkalommal.
Az az interakció, amely a színész és a közönség között kialakul egy-egy előadáson. Amit se a tévé, se a film nem adhat meg. Az élmény, hogy szó szerint együtt lélegezhetsz a színpadon levőkkel. És ha ez megtörténik, létrejön a varázslat!
Beszámolókat is azért kezdtem el írni az előadásokról, hogy így is reklámot csináljak ezeknek a színházi estéknek. Talán nem elbizakodottság a részemről, ha azt gondolom, hogy ezeknek a beszámolóknak is részük van benne, hogy egyre többen vagyunk a nézőtéren.
Mikor öt évvel ezelőtt elkezdtem járni az előadásokra, még csak az én kocsim állt a bejárat melletti folyosón. Ebben az évben azonban már társaim is vannak. Egy kedves, idős hölgy és egy fiatalember.
                                            Sztakó Zsolt

Nyomtatás E-mail

További cikkeink...

Üzenjen a Carissiminek!

Kérdése van?
Írjon a Carissiminek!

Mi a Carissimi?

Segíteni szeretnénk sérült és egészségkárosodott gyermekeket nevelő, főként magyar családoknak súlyos gondjaik leküzdésében. Tovább...

carissimi intro

Hogyan segíthet?

Adója 2%-ával támogathatja a Carissimit,
vagy közvetlenül utalhat számlánkra.

Tovább...

carissimi 2018 4 Page 01

Carissimi folyóirat

A Carissimi legújabb száma
ide kattintva online elérhető!

Apertura de cuenta bet365.es